- Én Gaius Flavius Aétius Maximus a Római Császárság küldötte és képviselője átnyújtom, - itt elakadt, amikor.

- Uram. Uram! Uram? – hallatszott.

- Igen. – szolalt meg és az érkező felé fordult.

- Látja ott messze azt a kicsi, de jól kivehető porfelhőt?

- Igen látom. – válaszolta.

- Azok ott Hunok és erre tartanak. – mondta az érkező Constantinus.

- Miért gondolod, hogy Hunok? - kérdezte Aétius és folytatta.

- Lehetnek mások is. Nagyon sok nép él itt ezen a vidéken -

- Nem uram azok ott Hunok. Az a porfelhő elárulja Őket. A Hunok közlekednek a pusztai népek közül, egyedül ennyi üres vezeték lóval. Azok okozzák ott azt a kis porfelhőt. Egy Hunhoz három - négy, ló tartozik. Ha a ló, amin ül, elfárad, menet közbe átugrik a másikra. Mindent lóháton csinálnak, esznek, isznak, de még alszanak is menetközben a lovaik hátán. Ezért tudnak ilyen gyorsan száguldozni a pusztákon. – válaszolt Constantinus aztán folytatta.

- Hamarosan itt lesznek. Bevárjuk Őket, vagy megyünk tovább? -

- Te mit javasolsz? – kérdezte Aétius

- Már késő délután van. Ez a hely egészen jónak látszik éjszakára. Közel van a tó, ami mellet nem  olyan rég eljöttünk. A liget ahol most vagyunk, a szélén ezzel a pár nagyfával igen biztonságosnak tűnik, baj esetén jól védhető. Az megeshet, hogy később ma már nem találunk ilyen kellemes és nyugodt helyet. Szerintem elég hosszú utat tettünk meg ma is. Azt viszont nem tudom, mikorra kell megérkeznünk. Minden Öntől függ uram. - válaszolta Constantinus

- Jól van, nem bánom. Maradjunk. Én nem sietek sehova. Uldin a Hunok királya remélem csak meg vár. – mondta Aétius és közben nevetett.

- Uram a Hunok nem Uldinnak mondják hanem Huldinnak. Van még egy másik királyuk is. Az Ő neve Donat. Az ottlétem alatt sajnos nem tudtam kideríteni róluk semmit, A Hun nép nem egy közlékeny, fajta. Velem, mint rómaival nagyon kevesen álltak szóba. A két királyuk közül melyikük bír nagyobb hatalommal és, hogy éppen hol tartózkodnak senki sem árulta el nekem. Az viszont tény, hogy már az ott tartózkodásom elején közölték velem ne nagyon kérdezzek, az uralkodóházzal kapcsolatban semmit sem. A helyzet némiképp idővel változott és pár dolgot azért még is csak megtudtam róluk meg a családjukról. Azt sem tudom, hogy Önt kettejük közül ki fogja fogadni majd. Én nekem sajnos nem adatott meg, hogy valamelyikükkel is találkozzam. – mondta Constantinus

- Nekem aztán mindegy Uldin vagy Huldin, de megjegyeztem tehát Huldin a nagy királyuk neve. Szólj Litoriusnak maradunk, intézkedjen. A kocsikat helyezzék el félkörívben. Az állatokat vigyék a tóra itatni és őrök kíséretével hagyják is ott őket éjszakára. A sátrainkat állítassa fel. A többit tudja, ahogyan ilyenkor szoktuk. Nagyon meleg kezd lenni ezen a vidéken. Úgy látom itt is szokatlanul magasan jár a nap. – mondta Aétius és kissé elfordult.

A szeme sarkából még látta, hogy Constantinus sietve elmegy. A gondolatai már megint a beszédjén jártak. A beszéd, amit majd mondania kell, mikor átadja a császár levelét a Hunok nagykirályának. Azt nem tudta, hogy Huldin a Hunok királya tud e latinul, remélte tud, ha nem akkor majd Constantinus lefordítja neki. Constantinust pont ezért hozta magával, mert tudta, hogy járt már a Hun birodalomban és jól beszéli a nyelvüket és a senatus is Őt jelölte ki vezetőnek. Az üdvözlő beszéd eleje és az első pár mondat a fontos gondolta magában. Az első mondatott újra és újra átfogalmazta nem tudta eldönteni mi a jobb a „Római Császárság egyszerű szülötte” vagy a „Római Császárság küldötte és képviselője” megfogalmazás. Az ide út során, hányszor, de hányszor próbálta fejben megfogalmazni azt, amit majd mondania kellene, de valahogyan egyszer sem találta jónak, amit kigondolt. A mai nap sem lett kivétel ép ezért, mint annyiszor most is hamar feladta.

Aétius saját maga nem igen találkozott szülővárosában Silistrában Hunokkal. Az anyja mindentől féltette, kíséret nélkül egyedül sehová sem engedte.  A taníttatása folytán később mikor anyja rokonaihoz Rómába került, ugyan megpróbált mindenféle népekkel szóba állni, de még véletlenül sem találkozott egyel sem közülük. Az igaz a Gótoknál lett volna alkalma a Hunok beszédjének elsajátítására, de ott inkább a Gót nyelv tanulása látszott hasznosnak. A







www.villa-tolnai.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!